Vagy csak csendesebb lett a zaj?
Véget ért a tanév, elcsendesedtek a hétköznapok. Nincsenek dolgozatok, felelések, felvételi miatt érzett feszültségek. Sok sportágban a versenyszezon is lezárult. Kevesebb az utazás, kisebb a nyomás. A gyerekek végre fellélegeznek.
Ilyenkor könnyű azt gondolni: „most már minden rendben van”. De vajon valóban így van?
Érdekes, hogy amikor a terhelés a legnagyobb – egymást érik a versenyek, közeledik a bizonyítványosztás vagy egy fontos vizsga – sok fiatal, szülő, sportoló érzi, hogy jól jönne egy külső támogatás, mert túl sok a felszültség. Megjelenik az önbizalomhiány, a megfelelési kényszer, a szorongás.
Aztán megérkezik a nyár és a problémák mintha eltűnnének. Pedig legtöbbször nem eltűnnek, csak megszűnik az a helyzet, ami nap mint nap előhívta őket.
Szeptemberben pedig minden kezdődik újra. Új tanév, új versenyek, új elvárások, új bizonyítási helyzetek, és velük együtt ugyanazok a kérdések:
„Elég jó vagyok?”
„Mi lesz, ha nem sikerül?”
„Mit szólnak mások?”
„Miért izgulok ennyire?”
A mentális felkészülésről még mindig sokan úgy gondolkodnak, mint egy tűzoltásról. Akkor keresnek támogatást, amikor már nagy a baj.
Pedig a legnagyobb eredményeket éppen akkor lehet elérni, amikor még nincs krízis. Ahogy egy sportoló sem a verseny előtti napon kezdi el az alapozást, úgy az önbizalmat, az önismeretet és a stresszkezelést sem lehet az utolsó pillanatban felépíteni. Ezeket ugyanúgy edzeni kell.
A nyár ebben különleges lehetőség, mert ilyenkor nincs folyamatos időnyomás. Több tér nyílik a nyugodt beszélgetésekre, az önismeret mélyítésére, és arra, hogy a gyerek ne csak teljesítsen, hanem jobban megértse a saját érzéseit, gondolatait és működését.
Mitől izgul?
Mi ad neki önbizalmat?
Mit kezd a hibáival?
Mitől fél valójában?
Ezekre a kérdésekre nem azért érdemes választ keresni, mert valami nincs rendben vele, hanem azért, mert ezek a válaszok később kapaszkodót adnak, akkor is, amikor újra nagy lesz a nyomás.
Talán eljön az az idő, amikor teljesen természetes lesz, hogy egy fiatal nemcsak a testét és a tudását fejleszti, hanem a mentális erejét is. Ahogy már senki nem kérdőjelezi meg egy erőnléti edző vagy egy külön tanár szerepét, egyszer talán az is magától értetődő lesz, hogy időnként valaki segít rendet tenni a gondolatok és az érzések között. Nem azért, mert baj van, hanem azért, hogy felkészültebben érkezhessenek a következő kihívásokhoz.
Mert amit nyáron felismertek magukban, az szeptemberben már nem bizonytalanságként, hanem belső erőforrásként lesz velük.
Hiszen a megoldás „Benned Van”!
