Három szerep, egy gyerek
Gyerekként sokszor éreztem, hogy három külön világ között állok. Otthon a szüleim gyereke voltam, az iskolában a tanárok tanulója, edzésen pedig az edző sportolója, és egyik sem volt teljesen ugyanaz. Mindenhol mást vártak tőlem, máshogy néztek rám, máshogy értékeltek, és voltak pillanatok, amikor nem tudtam, melyiküknek kellene inkább megfelelnem.
Egy gyerek ma egyszerre több fronton próbál megfelelni, önmagának, a szüleinek, a tanárainak és az edzőjének is, és közben még azt is próbálja kitalálni: ő maga kicsoda is valójában. Serdülőkorban minden egy kicsit bonyolultabbá is válik. Egyfelől jól akar teljesíteni másfelöl keresi önmagát. Ilyenkor sok belső kérdés jelenik meg, gyakran kimondatlanul: Elég jó vagyok? Mi van, ha hibázom? Mi van, ha csalódást okozok? Akkor is elfogadnak, ha nem sikerül?
A sport világában az értékelés egyszerűbbnek tűnik: győzelem vagy vereség, jobb idő vagy rosszabb idő, több vagy kevesebb pont. De ettől nem lesz könnyebb. Sőt! Az edző gyakran többet lát és többet is vár, fegyelmet, kitartást, fejlődést. Csakhogy egy gyerek nem kis felnőtt. Amikor a teljesítmény kerül a középpontba a fejlődés helyett, könnyen eltűnik az öröm, és amikor eltűnik az öröm, előbb-utóbb eltűnik a motiváció is.
Az iskola világa kicsit más, de a működés hasonló. Ott nem a fizikai teljesítmény számít, hanem a figyelem, a fegyelem és a jegyek rendszere. A visszajelzés általában egy szám a dolgozat végén. Ha ez válik a legfontosabbá, akkor előfordulhat, hogy egy téma iránti kíváncsiság lassan eltűnik és a tanulás iránti érdeklődés is csökken, a jó jegy lesz a cél, nem pedig maga a megértés vagy a felfedezés élménye.
Otthon közben jelen van a szülők világa, ahol egyszerre van a szeretet, a támogatás és sokszor a kimondatlan elvárás is. A gyerek így nemcsak teljesít, hanem folyamatosan próbálja értelmezni azt is, mit jelent „jó gyereknek” lenni a szülei szemében.
A valódi probléma nem az, hogy sok szerepe van, hanem az, hogy ezek a szerepek sokszor egymás ellen dolgoznak. Egy verseny egybeesik egy dolgozattal. Egy rossz jegy elhomályosít egy jó teljesítményt. Egy edző kritikája ütközik a szülői támogatással. A gyerek meg ott áll középen, próbál egyensúlyozni, próbál megfelelni, próbál nem hibázni. De közben még nincs meg hozzá minden eszköze, még nincs meg az ehhez szükséges érzelmi és kognitív érettsége.
Ha minden a külső visszajelzésen múlik, könnyen elveszik valami nagyon fontos: a belső motiváció. Az a belső hang, ami nem azért hajt, mert kell, hanem mert akarom. A kutatások (Deci & Ryan) azt mutatják, hogy a belső motiváció akkor erősödik, ha három alapvető szükséglet teljesül: autonómia, kompetencia és kapcsolódás.
Egy coach ebben a helyzetben nem még egy elvárás, nem még egy hang, aki megmondja, mit kell jobban csinálni, hanem egy hely, ahol végre nem kell megfelelni. Itt a gyerek megtanulhatja felismerni mi zajlik benne, elkülöníteni a saját céljait a külső elvárásoktól, kezelni a szorongást és a teljesítménynyomást, valamint rátalálni a benne lévő saját megoldásaira, erőforrásaira. Mert ez valójában mind „Benne Van”.
